"Édes kicsi aranyom! Most kezdtél még csak előre kúszni, de már fel is akarsz állni!"
Felpörögtek az események az életünkben. Ő már állni akar, én pedig egyre többet izgulok miatta. Félek nehogy véletlenül valami baj történjen. Most látom csak igazán, micsoda veszélyeket jelentenek egyes, jelentéktelennek tűnő dolgok a lakásban. A legrosszabb az, hogy nem tudom rajta tartani a szemem állandóan. Ez sajna képtelenség, hisz jönni-menni kell néha a lakásba. Az az idő pedig, amíg alszik nem mindenre elegendő. Az lenne a legideálisabb, ha lenne egy gumiszobánk, tele az Ő kis játékaival, ahol mászhatna kedvére, próbálgathatná a lábait, de nem sérülne meg. (még eddig erre nem volt példa)
Vajon minden anya ilyen, nem csak én féltem Őt túlzottan? Sokszor volt, hogy elhatároztam magamban, hogy úgy akarom felnevelni, hogy mindenfajta sérüléstől meg tudjam majd óvni. se egy seb, se egy könnycsepp, és főleg ne sérüljön a kicsi lelke. De ez nem megy! Nem tudom ezt megvalósítani, lehetetlen, de mégis olyan jó lenne.
Minden esetre azt szeretném, hogy egy fasza kiscsaj legyen belőle, de ez a része még messze van. Most egyenlőre vigyázunk a két kis fogacskájára, ami kint van, és próbálgassunk úgy felállni és elindulni, hogy az lehetőleg a legkevesebb bajjal járjon. Mert hát a baj néha bekövetkezik.
Annyi mindenben megváltoztatott az anyaság. Nem voltam ennyire lelkis. El sem tudtam képzelni, hogy ilyen érzések léteznek. Eléggé fiús beállítódású voltam, csak az ún. férfias dolgok vonzottak mindig is. De most előjött belőlem a lány. Egy kicsit. Nem nagyon, de most már kezdek egy kicsit "lányosabb" lenni. Nem is olyan rossz! :)
Felpörögtek az események az életünkben. Ő már állni akar, én pedig egyre többet izgulok miatta. Félek nehogy véletlenül valami baj történjen. Most látom csak igazán, micsoda veszélyeket jelentenek egyes, jelentéktelennek tűnő dolgok a lakásban. A legrosszabb az, hogy nem tudom rajta tartani a szemem állandóan. Ez sajna képtelenség, hisz jönni-menni kell néha a lakásba. Az az idő pedig, amíg alszik nem mindenre elegendő. Az lenne a legideálisabb, ha lenne egy gumiszobánk, tele az Ő kis játékaival, ahol mászhatna kedvére, próbálgathatná a lábait, de nem sérülne meg. (még eddig erre nem volt példa)
Vajon minden anya ilyen, nem csak én féltem Őt túlzottan? Sokszor volt, hogy elhatároztam magamban, hogy úgy akarom felnevelni, hogy mindenfajta sérüléstől meg tudjam majd óvni. se egy seb, se egy könnycsepp, és főleg ne sérüljön a kicsi lelke. De ez nem megy! Nem tudom ezt megvalósítani, lehetetlen, de mégis olyan jó lenne.
Minden esetre azt szeretném, hogy egy fasza kiscsaj legyen belőle, de ez a része még messze van. Most egyenlőre vigyázunk a két kis fogacskájára, ami kint van, és próbálgassunk úgy felállni és elindulni, hogy az lehetőleg a legkevesebb bajjal járjon. Mert hát a baj néha bekövetkezik.
Annyi mindenben megváltoztatott az anyaság. Nem voltam ennyire lelkis. El sem tudtam képzelni, hogy ilyen érzések léteznek. Eléggé fiús beállítódású voltam, csak az ún. férfias dolgok vonzottak mindig is. De most előjött belőlem a lány. Egy kicsit. Nem nagyon, de most már kezdek egy kicsit "lányosabb" lenni. Nem is olyan rossz! :)
